A túl szárazra és rövidre sikerült beszámolót visszaolvasva,
hiányérzetem támadt, hogy ebből a beszámolóból kimaradt a lényeg. A lényeg
pedig a jó hangulatban eltöltött délután felemelő érzése.
Miért is volt jó a hangulat? Talán a műsor, köszöntők,
beszélgetések, jubilánsok öröme, vagy mindez együtt. Főleg az igyekezet a szervezők részéről, hogy
kellemes délutánt biztosítsanak nekünk. Ehhez a jó hangulathoz mindenki
hozzájárult a maga módján. Bevezetésként a polgármesternő érzelmektől sem mentes
köszöntőjével, nyugdíjasaink énekkara vidám dalaikkal, Banda Valéria nagy
átéléssel elmondott szavalatával. Kisiskolások szavalatok mellett, Nyitrai
Zsófia gyönyörű énekével. A gyerekek nagyon szép összeállítással köszöntötték
leli atyánkat Burian László esperes urat, akinek egy saját készítésű festményt
ajándékoztak, melynek hátlapjára jókívánságaikat írták. A polgármesternő
szintén köszöntötte és méltatta példamutató életét, szeretetet sugárzó
egyéniségét, majd átadta az Önkormányzat ajándékát, Ember az Emberekért
elnevezésű emlékplakettet. A jubilánsok köszöntése jó alkalom, talán az
egyedüli, amikor az Önkormányzat képviselője köszönti az időseket és
köszönetet mond eddigi tevékenységükért, külön megemlékezve azokról, akik
régebben, vagy még most is, aktívan részt vettek, részt vesznek falunk kulturális
vagy társadalmi életében. A párkányi Csemadok „Hangulat” zenekara a jól
megválogatott és átéléssel előadott zeneszámokkal közös éneklésre késztette
nyugdíjasainkat. Maga a tény, hogy a képviselők maguk készítették a vacsorát és
maguk szolgálták fel, szépen jelképezi, hogy szolgái a közösségnek, akkor is,
ha azok már nem aktív dolgozó tagjai…. Amikor kerestem a főszakácsot és segítőit, hogy
beszéljek velük, valaki megjegyezte „ Nehogy te is megdicsérd a főztjét, mert
már annyian dicsérték, hogy elbízza magát”…, Pedig ezt akartam.
Köszönjük ezt a szép ünnepet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése