2012. november 1., csütörtök

Gondolatok a nyugdíjas találkozóról




A túl szárazra és rövidre sikerült beszámolót visszaolvasva, hiányérzetem támadt, hogy ebből a beszámolóból kimaradt a lényeg. A lényeg pedig a jó hangulatban eltöltött délután felemelő érzése.
Miért is volt jó a hangulat? Talán a műsor, köszöntők, beszélgetések, jubilánsok öröme, vagy mindez együtt.  Főleg az igyekezet a szervezők részéről, hogy kellemes délutánt biztosítsanak nekünk. Ehhez a jó hangulathoz mindenki hozzájárult a maga módján. Bevezetésként a polgármesternő érzelmektől sem mentes köszöntőjével, nyugdíjasaink énekkara vidám dalaikkal, Banda Valéria nagy átéléssel elmondott szavalatával. Kisiskolások szavalatok mellett, Nyitrai Zsófia gyönyörű énekével. A gyerekek nagyon szép összeállítással köszöntötték leli atyánkat Burian László esperes urat, akinek egy saját készítésű festményt ajándékoztak, melynek hátlapjára jókívánságaikat írták. A polgármesternő szintén köszöntötte és méltatta példamutató életét, szeretetet sugárzó egyéniségét, majd átadta az Önkormányzat ajándékát, Ember az Emberekért elnevezésű emlékplakettet. A jubilánsok köszöntése jó alkalom, talán az egyedüli, amikor az Önkormányzat képviselője köszönti az időseket és köszönetet mond eddigi tevékenységükért, külön megemlékezve azokról, akik régebben, vagy még most is, aktívan részt vettek, részt vesznek falunk kulturális vagy társadalmi életében. A párkányi Csemadok „Hangulat” zenekara a jól megválogatott és átéléssel előadott zeneszámokkal közös éneklésre késztette nyugdíjasainkat. Maga a tény, hogy a képviselők maguk készítették a vacsorát és maguk szolgálták fel, szépen jelképezi, hogy szolgái a közösségnek, akkor is, ha azok már nem aktív dolgozó tagjai…. Amikor kerestem a főszakácsot és segítőit, hogy beszéljek velük, valaki megjegyezte „ Nehogy te is megdicsérd a főztjét, mert már annyian dicsérték, hogy elbízza magát”…, Pedig ezt akartam.  
Köszönjük ezt a szép ünnepet.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése